GAL Jód-komplex 100ml

- Allergénmentes
- Gluténmentes
- Tojásmentes
- Szójaallergén-mentes
- Tejtermék- és laktózmentes
- Kén-dioxid-mentes
- Cukormentes
- GMO-mentes
- Vegetáriánus
- Vegán
- FSC minősített papír-alapanyag (CO31340)
- Karbonsemleges gyártásból származó csomagolás
- 100%-ban újrahasznosítható csomagolás

Jódigényes szerveink

A közvélekedéssel ellentétben messze nem csak a pajzsmirigyünk használ jódot. Létezik még számos egyéb jódigényes szerv, szövet és sejt a testünkben, melyeknek szintén szükségük van erre az elemre, annak mindkét formájára az egészséges szerkezeti felépítés megőrzéséhez és a kritikus élettani funkciók fenntartásához:

• belső és külső elválasztású mirigyek
• reproduktív szervek: mellek, petefészkek, méh, férfiaknál a prosztata
• immunrendszer
• szívizom, harántcsíkolt izmok
• gyomor-bél traktus
• idegrendszer
• bőr

Amennyiben alacsony a jódbevitelünk (a Kárpát-medence kimondottan jódhiányos terület), szervezetünk, mint intelligens rendszer igyekszik fontossági sorrend szerint elosztani azt a kevés jódot, amihez hozzájut.  A jódigényes szervek és szövetek között versengés alakul ki, a sor végén lévők pedig nem fogják megkapni a számukra optimális mennyiséget, így kompenzációs mechanizmusok fokozott működtetésére kényszerülnek. Ennek viszont hosszú távon megvan a maga következménye: elváltozások keletkezhetnek a szövetszerkezetükben és funkciózavarok léphetnek fel.

A jódhiány tünetei

Ilyen intő jelek lehetnek az egyes pajzsmirigyproblémákon túl (alulműködés, göbök, golyva), a mellekben kialakuló csomók, ciszták, a petefészekciszták, a méhmiómák, az endometrium / méhszáj szövettani elváltozásai, férfiaknál pedig a prosztataproblémák. Gyermekek esetében az idegrendszer fejlődési rendellenességei (a várandósság során végzett jódpótlás igen pozitív hatással van az IQ-ra), az immunrendszer zavarai, az emésztőrendszeri problémák, a ködös agy, a memória- ill. koncentrációzavarok, az idegrendszer rendellenes működése.

Természetesen ezek kialakulásában a jódhiány nem az egyedüli befolyásoló tényező, de egy olyan faktor, aminek fontosságát idáig nem ismerték fel, ill. nem hangsúlyozták eléggé.

Nem csupán a pajzsmirigy rendellenességei utalhatnak jódhiányra, sőt! Mivel az általa termelt hormonok rendkívül fontos szerepet játszanak az élettani működésben, alacsony jódfogyasztás esetén övé az elsőbbség. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy attól még, hogy a pajzsmirigyfunkciók rendben vannak, a szervezet fentebb említett részein még könnyen lehet jódhiány. Biztosra akkor megyünk, ha a pajzsmirigy minimális igényeit (napi 100-200 µg) jóval meghaladó mennyiségben viszünk be jódot, ami által az szervezetünk valamennyi pontján ki tudja fejteni pozitív hatásait.

A jód kofaktorai

Ehhez azonban szüksége van további ásványi anyagokra, nyomelemekre és vitaminokra, amik szinergikusan működnek együtt a jóddal. Ezek az ún. jód kofaktorok a következők:

• szelén
• magnézium
• C-vitamin
• cink, réz, vas
• finomítatlan só
• zsíroldékony vitaminok
• B-vitaminok
• esszenciális zsírsavak (főként omega-3)

A megfelelő szelénellátottság különösen fontos, mert ez a nyomelem kritikus alkotórésze az ún. glutation-peroxidáz (GPx) antioxidáns enzimnek, amely többek közt a pajzsmirigyben is jelen van és a hormontermeléshez nélkülözhetetlen oxidatív folyamatok felett lát el kontrollfunkciókat. Szelénhiányos állapotban jódot pótolni veszélyes lehet (pajzsmirigygyulladást okozhat), mivel ilyenkor a GPx enzim aktivitása nem megfelelő. A szelén emellett a pajzsmirigyhormonok konverziójában (T4-T3 átalakítás) is kulcsfontosságú szerepet játszik, mivel az ezt végző dejodináz enzimek is szeléntartalmúak.

A C-vitamin támogatja az ún. nátrium-jodid szimporterek (NIS) megfelelő működését, amelyek a jódot a sejtjeinkbe juttatják. A modern környezetünkben jelen lévő toxikus halogén anyagok - pl. fluor, bróm, klór és azok származékai - súlyosan károsítják ezeket a sejtszintű „jódszivattyúkat”, ami tovább növeli a jódhiányt. A C-vitamin ezt a károkozást segít kijavítani, amit a finomítatlan só fogyasztása is támogat. A C-vitamint érdemes a GAL Jód-komplex szedéséhez képest időben eltolva (kb. 1 óra különbséggel) bevenni, hogy a képződő elemi jód is felszívódhasson.

Vashiányos állapotban a jód nem hasznosul megfelelően, mivel a jódhoz kötődő anyagcsere-folyamatokban működő számos enzim vasat tartalmazó ún. hem-peroxidáz. A nagyobb jódadagok bevezetése előtt a vasellátottság rendezése erősen ajánlott, elsődlegesen étrend által, máj és egyéb belsőségek rendszeres fogyasztásával. A laktoferrin is támogathatja ezt a folyamatot.

A fentiekre tekintettel a GAL Jód-komplexhez a GAL Multivitamin, a GAL+ Multivitamin, illetve Babaváró termékeink szedését javasoljuk, adott esetben kiegészítve azt további magnéziummal és C-vitaminnal.

Ellenjavallatok

A jódpótlás ellenjavallt, amennyiben autonóm hormontermelő szövet van a pajzsmirigyben, akár toxikus forró göbként vagy szétszórt, mikroszkopikus képletek formájában. Ez az elváltozás, mint önálló életet élő, az agyalapi mirigy vezérlésétől (TSH) függetlenedett szövet annyi hormont termel, amennyi alapanyaghoz csak hozzáfér, így jódpótlásnál túlműködést okozhat.

További ellenjavallatok: struma ovarii (T4 hormont termelő teratoma a petefészekben), a veseműködés súlyos zavarai és a Duhring-betegség. A jódallergia mint olyan nem ellenjavallat, hiszen nem létező fogalom: a szervetlen jódra mint esszenciális elemre nem lehetünk allergiásak. A szerves jódformákra (CT kontrasztanyagok, jódtartalmú gyógyszerek) adott reakciók nem jelentik azt, hogy ezek miatt valaki ne szedhetne szervetlen jódot.

A jód adagolása

A jelenleg érvényes napi ajánlott mennyiség (100-200 µg) a minimumok minimuma, az ún. „golyva standard” alapján került definiálásra, és abból indul ki, hogy amennyiben nem áll fenn ez a rendellenesség, akkor ideális a jódellátottságunk. Mi sem áll távolabb a valóságtól!

A D-vitamin esetében már átéltük, hogy a korábban ajánlott napi beviteli mennyiség (200 NE) az utóbbi 10-15 évben tízszeresére-húszszorosára emelkedett, hiszen fény derült olyan funkciókra vele kapcsolatban, amik túlmutatnak a legalapvetőbb, vagyis a csontrendszerben betöltött szerepén. Ahhoz azonban, hogy ezek az extra hatások jelentkezzenek, magasabb D-vitamin-szintre van szükség. Emiatt 2012-ben, egy hazai orvosi konszenzus eredményeképpen napi 2-3000 NE-re emelték az ajánlást, 4000 NE-ben rögzítve a felső határt. Ez még mindig egy meglehetősen konzervatív érték, de már sokszorosa a korábbi téves mennyiségnek.

A jód esetében is hasonló fordulat indult el a 2000-es évek elején egy úttörő amerikai orvosi csoport munkája nyomán. Kiderült, hogy bár létezik olyan rendkívül alacsony bevitel, ami mellett a pajzsmirigyünknek még elegendő jód jut, azonban nem csak neki van rá szüksége. Ha összeszámoljuk, hogy nagyobb mennyiségnél milyen szervek használnák még, akkor a kétszámjegyű milligrammos tartományban lyukadunk ki. Az ilyen mértékű jódpótlásnak viszont speciális protokollja van, és a felelősségteljes magatartás jegyében vizsgálatok kell, hogy megelőzzék. Erről a Jódpótlás tudományos alapokon FB csoportban lehet bővebben olvasni.

A jód tehát mint esszenciális nyomelem a pajzsmirigyhormonok szintézisében betöltött szerepén túl még számos egyéb „bónusz” funkcióval rendelkezik, ezek megvalósulásához azonban a megnövelt bevitele szükséges. Sajnos a malmok lassan őrölnek, időbe telik, mire a hivatalos ajánlások megváltoznak.

De vajon túl lehet-e adagolni a jódot? Nos, ettől nem kell tartanunk: egészséges vesék a szervetlen jódot - hasonlóan a többi, kis méretű vízoldékony ionhoz - nagyon könnyen kiválasztják a vérplazmából, így a sejtek által fel nem használt rész a vizelettel egyszerűen kiürül.

A jóddal kapcsolatos néhány félreértések tisztázása

A magasabb jódbevitellel szemben több kritika is megfogalmazódott. Ezek egyike, hogy blokkolja a pajzsmirigy jódfelvételét és a hormonszintézist (Wolff-Chaikoff effektus). Ez nem igaz, és egy 1948-as, rosszul megtervezett állatkísérletből levont téves következtetésen alapszik, melynek során radioaktív jóddal vizsgálták a patkányok pajzsmirigyének jódfelvételét a növekvő jódbevitel (stabil izotóp) függvényében. Valójában a megemelt jódfogyasztás által eredményezett magasabb szérum jodidszint csak a radioaktív jód pajzsmirigybe jutását akadályozta a versengő gátlás elve alapján, a stabil jódét (I-127) nem, emellett a pajzsmirigy működésében sem okozott funkcionális zavart. A félreértés mégis elterjedt, amit az is segített, hogy megnövelt jódbevitelnél a TSH érték hajlamos átmenetileg megemelkedni, hogy a szervezetünk így szorgalmazza a pajzsmirigy jódfeltöltő szimportereinek (NIS) kiépülését, regenerációját. Önmagában ez a jelenség viszont nem utal hipotireózisra.

Azt is lehet hallani, hogy nem szabad komplex jódkészítményeket szedni, ami jodiddal és elemi jóddal is ellátja a szervezetet, mert ez utóbbi mérgező, ilyen formában sosem jutottunk korábban jódhoz, tehát a testünk nincs rá felkészülve, és eleve nem is lenne értelme elemi jódot szedni, mivel az a gyomor-bél traktusban teljes mértékben jodiddá redukálódik. Nos, mindez nem igaz, elemi (molekuláris) jódra is szükségünk van a jodid mellett, a tengeri algákban is megtalálható - változó arányban és mennyiségben - mindkét szervetlen forma. Az elemi jód elsősorban a sejtdifferenciálódást, az egészséges sejtéletciklust segít szabályozni (apoptózis támogatása), valamint az egészséges szöveti architektúra fenntartásán szorgoskodik.

Végül néhány szó arról, hogy a megemelt jódbevitel növeli-e az autoimmun pajzsmirigybetegségek kialakulásának kockázatát. Valójában ez csak akkor valós rizikó, ha elégtelen a szervezet szelénellátottsága. Ezt a kockázatot a kofaktorok szintjének előzetes rendezése kiküszöböli. Ebből is látszik, hogy a jódpótlás tudatos magatartást igényel, érdemes megismerni a témakör törvényszerűségeit, és utána vezetni vissza életünkbe ezt a korábban méltatlanul mellőzött nyomelemet.